Brádon a református gyülekezet 131 fős, Kőrösbányán már nincs gyülekezet, a templom romos állapotban van. Kristyoron 1983-ban tartották az utolsó istentiszteletet. /Juhász Endre: Juhaimnak maradékát összegyűjtöm. = Hunyadvármegye /Déva/, ápr. - Közéleti lap - I. évf. 2. sz., felelős szerkesztő: Barra Réka/
2000. március 18.
Hat tonna kőolaj ömlött ki szerda hajnalban egy eltörött olajvezetékből a Bihar megyei Bihardiószeg határában, a Berettyó és a magyar határ közelében - jelentették a márc. 17-i román lapok. A román illetékesek szerint a kiömlött olaj nem jutott a Berettyó vizébe. Az első becslések szerint 1,5 hektárnyi területre ömlött ki hat tonna olaj. A területet ideiglenes földgátakkal körülzárták, így az olaj nem jutott a Berettyó vizébe - állítják a román illetékesek. - Veszélyben a Fehér-Körös élővilága is. Román sajtójelentések szerint, miközben mindenki a Tiszát fenyegető nehézfém-szennyezést figyeli, a Fehér-Körösön több tonna háztartási szemetet visz magával a víz Magyarország felé. A szennyezés a hét elején Brád városban keletkezett, ahol a folyó mellé telepített szeméttelep egy része a parttal együtt a vízbe szakadt. A Hunyad megyei környezetvédelmi hivatal igazgatója szerint a szemét súlyosan károsíthatja a Fehér-Körös élővilágát. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 18./
2001. január 12.
Az USA bukaresti nagykövete, James Rosapepe bejelentette: újabb tizennégy romániai települést jelöltek ki arra, hogy új munkahelyek teremtésében amerikai segélyben részesüljenek. Eddig huszonegy ilyen település volt, amelyekben sok, a privatizáció és a ráfizetéses állami vállalatok bezárása nyomán munkanélküliekké vált személyt juttattak munkalehetőséghez. A 14 település közül erdélyi a következő: Petrilla (Hunyad), Karánsebes (Krassó-Szörény), Óradna (Beszterce-Naszód), Borsabánya (Máramaros), Kézdivásárhely (Kovászna), Kudzsír (Szeben). A DEL-program keretében előzőleg támogatásban részesült települések közül erdélyiek: Brad (Hunyad), Nagydisznód (Szeben), Alsóvisó (Máramaros), Marzsina (Temes), Nagyenyed (Fehér), Szászváros (Hunyad), Székelyudvarhely (Hargita) és Egeres (Kolozs). /DEL-program: Újabb 14 település kap USA-segélyt. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./
2002. július 2.
Június 27-én a Mátyás József-emléktárlat nyílt Déván, születésének 72. évfordulóján. Ez életműtárlat, Mátyás József ugyanis örökre eltávozott január 14-én. Mátyás József rendkívüli tehetséggel és hatalmas alkotóerővel alkotott egy életen át. 1960-ban részt vett a velencei biennálén, 1980-ban a besztercebányai grafikai biennálén, 15 egyéni kiállítása volt. Monumentális alkotásai közül megemlítendők a petrozsényi (1968), a brádi (1972) és a hajdúhadházi (1994). Kiállított alkotásait megtaláljuk Moszkvában, Genfben, Milánóban, Bécsben, Buenos Airesben, Pekingben, Hyvinkaaben, Schwetingenben, Helsinkiben. Csíkszentmártoni szülőházában állandó Mátyás József festészeti és grafikai kiállítást nyitottak. /Schreiber István: Mátyás József-emléktárlat Déván. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 2./
2002. március 22.
Hunyad megyében több helyről (Petrozsényból, Brádról, Déváról) érkezett visszajelzés, hogy a számlálóbiztosok ceruzával jegyzik fel a magyar anyanyelvű és nemzetiségű lakosok adatait. Az emberek felháborodással jelezték az ilyen eseteket az RMDSZ által kiépített információs hálózat irodáiban. Az RMDSZ-megfigyelők már szóban jelezték a megyei népszámláló bizottságnak ezeket az eseteket, de még nem került sor a leellenőrzésre, esetleges felelősségvonásra. Hunyad megyében élő forró fejű székely ember buzgalmában magyar állampolgárnak vallotta magát, nem gondolva arra, hogy aki már ennyire magyar, azt nem tartják számon a román állampolgárok soraiban. /GBR: Visszajelzések a népszámlálásról. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 22./
2004. február 11.
Lovász János református lelkész, a gyarapodó dévai, illetve a kihalóban lévő brádi és kristyori gyülekezetek lelkipásztora. Déván az 1316 lelket számláló gyülekezet a nagyszámú temetés ellenére még gyarapodik. Idén szoboravatásra készül a dévai gyülekezet, az 1529–1579 között élt Tordai Sándor András, első dévai református lelkész és harmadik erdélyi református püspök mellszobra már ott áll leleplezetlenül a templom előtt. Március közepén tervezik a szobor leleplezését. Déván a templom javítását is elvégezték. A brádi, illetve a kristyori református templom rossz állapotban van. A brádi templom javítására kétszer is pályáztak az Illyés Közalapítvány szórvány-szaktestületéhez, de kerethiány miatt elutasították őket. A teljesen tönkrement kristyori templomból áthozták a padokat, az úrasztalát, s a brádi paplak egyik szobájába állították be. Már alig vannak Brádon reformátusok, 13-14-en járnak templomba az ötvenlelkes gyülekezetből. Az itt élők ragaszkodnak a templomukhoz, ez az utolsó bástya, ahol még magyarul beszélhetnek, imádkozhatnak. /Gáspár-Barra Réka: Őrizni kell a múltat! De kinek? = Nyugati Jelen (Arad), febr. 11./
2004. június 4.
A Fehér-Körös vidékére utaztak a dévai helytörténeti kör tagjai. Jelenlegi román népessége ellenére a Mócföld történelme gazdag magyar vonatkozású eseményekben. A török időkben a Kőrösbánya felé vezető út kötötte össze Erdélyt Nagyváraddal. 1849-ben erre menekültek a piski csata sebesültjei, amikor a helyiek rájuk támadtak. Pusztafalu fogadója Mártonffy József római katolikus püspök és Barcsay Ábrahám költő emlékét őrzi. Brád, az Érchegység központja sokáig a tragikus sorsú Brády család székhelye volt. A család már 1784-ben, Horea felkelése idején is sokat szenvedett, a drámai fordulat mégis 1848. október 25-én történt. Ekkor a Kőrösbányára menekült nemesi család 19 tagját azzal hitegetve, hogy hazaszállítják, fegyvereiktől megfosztották s iszonyú kegyetlenséggel lemészárolták. Brádot szinte elhamvasztotta Horea felkelő serege. Kristyortól a Fehér-Körös völgyén le Arad megyéig minden magyar birtokot felperzseltek, s minden kézügybe került magyart felkoncoltak. A római katolikus és a református templom azonban megmenekült. Kőrösbánya határában, az út baloldalán két kőkereszt. Az egyik felújított, amelyre egy emléktáblát helyeztek az állítólagos renoválók nevével. Tulajdonképpen a legyilkolt Brády család valamikori sírját jelzi. Kőrösbányán van a XIV. században épült ferences templom és zárdaépület, valamint az új tetőzetű, XIX. században épült református templom. Kőrösbányán, Zaránd megye egykori székhelyén ma már alig vannak magyarok. Kristyort még Zsigmond király adományozta 1404-ben a Kristyori család ősének tartott Boaknak és fiának, Boalyának, albán eredetű vajdának. A templomot a római katolikus püspökség építtette a XIV. században a hegyvidék görögkeleti jobbágyai számára. A falfestményén Szent István király, Szent László király, illetve Szent Imre herceg láthatók. A Kristyori család által emeltetett református templom romos állapotban van. Harangját Dévára szállították. /Schreiber István/CH. A.: Helytörténeti túra a Fehér-Körös völgyében. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./
2005. június 25.
Erdélyben nem ritka az elnéptelenedő templom, a kiöregedő maroknyi gyülekezet. A történelmi egyházaknak fel kell adniuk egy-egy bástyájukat. Hunyad megyében a hajdan népes református gyülekezettel rendelkező brádi egyházközség saját felekezeti iskolát tartott fenn és régi parókiája mellé újat épített. Az épületek mind megvannak: a templom, az iskola, a két parókia. Csak ember nincsen már. Brádon összesen félszázan tartoznak a gyülekezethez – mondja Lovász János református lelkipásztor, aki a dévai egyházközség mellett szolgál a brádi gyülekezetben. A templom igen rossz állapotban volt és a presbitérium úgy döntött, inkább lemond a régi parókiáról, a templom javára. Az öreg épületet sikerült jó árban eladni és a pénzből kívül-belül felújítják a templomot. /GBR: Felújítják a brádi templomot. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 25./
2005. december 9.
Idén is folytatódott a temesvári egyházmegye római katolikus templomainak és egyházi épületeinek felújítása. 2002 óta évente átlagosan tíz-tizenkét templom és egyházi épület tatarozására kerül sor. Idén Temes megyében Perjámos, Buziásfürdő, Temesillésd, Detta, Gátalja, Gyertyámos, Gizellafalva, Alsósztamora és Ótelek egyházközségében folyt a munka, Arad megyében a cseraljai és a lippai templom, valamint a pankotai plébánia épülete szorult felújításra, kibővítésre, míg a hegyvidéki főesperességben a krassóvári, a mehádiai és a resicabányai Havas Boldogasszony templom tatarozását kezdték el. Temesváron az Auróra utcai Marienheim ifjúsági ház, a mehalai (ferencvárosi) plébániaépület és a piarista rendház javítását végzik, továbbá a székesegyház épületén és környékén akad még tennivaló. Böcskei László általános helynök elmondta, hogy a temesvári egyházmegye templomainak és egyházi épületeinek megőrzése a püspökség egyik célkitűzése, a felújításhoz szükséges pénz előteremtése viszont sokszor nehézségekbe ütközik. Az egyházmegyében 72 plébániai hivatal működik, a templommal, imaházzal vagy kápolnával rendelkező egyházközségek száma eléri a 350-et. Az anyagi forrás: a helyi alap, az egyházmegyei központi alap és az egyéb forrás. A helyi forrásokból befolyt pénzösszegre akkor számíthatnak, ha az illető egyházközség jelentős katolikus közösséggel rendelkezik. Ellenkező esetben a felújítást a központi alapból kell támogatni. Az egyéb forrást a hajdan erős német közösségek külföldre települt híveinek támogatása jelenti, továbbá egyes külföldi segélyszervezetek segítsége. Az anyaországi Miniszterelnöki Hivatal egyházi kapcsolatokért felelős államtitkársága részéről rendszeresen juttatott anyagi segítségnyújtással az elmúlt esztendőkben a tornyai, a temesfüvesi és az óteleki templomot javították, idén a pécskai templom tetőszerkezetét sikerül felújítani. A román állam részéről helyi szintű támogatás, amikor az illető település önkormányzata, polgármesteri hivatala utal ki bizonyos összeget. A Művelődési és Vallásügyi Minisztérium a különböző hosszú távú terveket támogatja. Azonban a kiutalt támogatás sohasem érkezik egy összegben. Alkalmanként két, három vagy öt százalékát folyósítják, tehát gyakorlatilag lehetetlen komolyabb munkálatba belefogni. Borossebes környékén a katolikusok legfőbb gondja a hívek számának rohamos csökkenése. A Temesvári Református Egyházmegyéből egyetlen templom sem szerepel az állami támogatásra jóváhagyottak listáján – közölte Fazakas Csaba lugosi esperes. A magyarországi közalapítványok csepegtetik a 100-200 ezer forintos támogatásokat. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület ennél szerencsésebb volt, mert komoly összeget kapott a közelmúltban az állami támogatásból. A támogatás négy aradi település református templomait érinti: Angyalkút 120, Lippa 40, Kispereg 200, Arad-Gáj pedig 150 millió régi lejt kap a legsürgősebb munkálatokra. Hunyad megyében Lozsád, Őraljaboldogfalva, Szászváros a református egyház sürgősségi sorrendje a felújításoknál, ismertette a helyzetet Gáll Sándor esperes. Lozsádon a körülbelül 100 fős helyi gyülekezet nem tudja állni a 800 millió lejre becsült összeget. Őraljaboldogfalván már csak 15 református él. A tizenharmadik századból származó őraljaboldogfalvi református templom Erdély egyik legjelentősebb történelmi műemléke, melynek felújításánál remélhetőleg a romániai, magyarországi és talán egyéb kulturális alapok támogatására is lehet majd számítani. Szászvároson inkább külső javításokat kellene végezni. Hasonló gondokkal szembesül a római katolikus egyház: a néhány fős szórvány településeken a templomok helyzete távolról sem fényes. Marosillyén, vagy a közelben lévő Dobrán alig élnek katolikus magyarok. Válságos állapotban van a nagyági templom. Az egykor 3000 lelket is meghaladó Nagyág, a többnemzetiségű bányászváros manapság falunak számít, s csupán 200 lakosa maradt, töredékrészben magyarok. A szomszédos Csertésen is Hondolon sem különb a helyzet. Kisbányán (Boicán) a katolikus templom felújítására eddig semmilyen támogatást sem kaptak, mondta András József brádi plébános. Szapáryfalván 232 lelkes a református gyülekezet, sürgősen a renoválni kellene a templomot. A legsürgősebben a tetőt és az esővízcsatornát kellene kicserélni, akkor kiszáradnának a falak, s csak azután kezdhetnének neki a tatarozásnak. Szapáry György, a 19. századi telepesfalu alapítójának dédunokája, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke kétszázezer forintos magánadománnyal támogatja a templom felújítását. Templomépítés is folyik. Temesváron az Új Ezredév templom Makovecz Imre tervei alapján épül. Gazda István parókus lelkész szerint, ha elkészül, ez lesz Temesvár első református temploma, ugyanis a Belvárosi Református Egyházközségé tulajdonképpen nem templom, egy bérpalotában működik. A Temesvár-Újkissodai Egyházközség is építkezésbe fogott 2003 novemberében, a támogatás csurran-cseppen. Az aradi reformátusok október 29-én, Tőkés László püspök jelenlétében avathatták fel a gáji templomot, amelynek felépítése elképzelhetetlen lett volna a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, a hívek, a külföldi támogatók áldozatos tevékenysége nélkül. A Temes megyei unitáriusoknak nem volt templomuk, lévén hogy ők a szórványok szórványát jelentik – ahogy Szász Enikő társgondnok fogalmazott. Az unitáriusokat az evangélikus-lutheránus egyház fogadta be, hosszú ideje ott tart istentiszteleteket Pap Gy. László nagyváradi lelkész. A Temes megyei ugyanis a váradi leányegyházközsége. /Chirmiciu András, Irházi János, Pataky Lehel Zsolt, Sipos Enikő: Épülő és omladozó templomok. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 9./
2006. március 24.
Arad megyében az RMDSZ-nek nincs éves programja a fakultatív magyar oktatás további terjesztésére, Hunyad megyében pedig a kiküldött kérdőíveket az érdekeltek eldobálták. /Riport. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./ Arad megyében a lehetőségekhez és helyzethez képest kevés a mindössze négy településen működő fakultatív magyar oktatás. A román iskolába járó, de anyanyelvét megőrizni szándékozók segítésére létrehozott alternatív tanítási rendszerben közel száz gyermek vesz részt Fazekasvarsándon, Pankotán, Szapáryligeten és Vingán. Vingán és Pankotán jelenleg semmiféle magyar oktatás nincs az iskolában, ezeken a településeken az egyedüli kiút kizárólag a fakultatív oktatás. A fakultatív oktatás mellett létezik egy nem hivatalos is, az említett négy településen önkéntes alapon, több templomban is szerveznek magyar oktatást – vázolta a helyzetet Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes. Simándon és Csermőn is szerveztek a templomban magyar oktatást. Borossebesen még próbálkozások sem voltak magyar fakultatív oktatásra, mert nincs rá igény. A szülők megtanítják gyermekeiket a magyar konyhanyelvre, akik aztán jobbára románul beszélnek, román iskolába járnak. Kettner József pórbál segíteni a fiataloknak. Egy fakultatív osztályra való tanuló összejött Lippán, oda Aradról szeretett volna kijárni egy nyugdíjas pedagógus heti két alkalommal, de Pellegrini szerint a heti négyszer egy óra az ideális. – A fakultatív oktatást választók száma nagyjából stagnál – közöte Nagy Gizella városi tanácsos, az RMDSZ Arad megyei szervezetének oktatási alelnöke. Temes megyében a fakultatív magyar oktatás az 1989 előtti időkre nyúlik vissza. 1990 után ismét rendszeres lett a fakultatív magyar oktatás, az Orbán-kormány idején bevezetett státustörvény, illetve az ezzel járó, a magyar nyelven valamilyen formában tanuló gyerekek szülei által igényelhető oktatási-nevelési támogatás megsokszorozta a létszámot. Kiss Ferenc tanfelügyelő is elismerte, hogy sok családot csak ez ösztönöz arra, hogy a gyereket magyar órákra járassa. Jelenleg Temes megyében 411-en vesznek részt a fakultatív magyar oktatásban, közülük 151-en elemista korúak, 243-an általános és 17-en középiskolások. A legtöbb diák Újváron van, a sorban Gyertyámos és Óbéb következik. Fakultatív magyar órákat tartanak még Magyarszentmártonban, Csenén, Óbesenyőn, Keglevichházán, Csanádon, Varjason, Gyéren, Fényen, Igazfalván, Temesrékáson, Buziásfürdőn, Gátalján és Facsádon. Az RMDSZ és a tanfelügyelőség azokon a településeken támogatja a fakultatív magyar oktatást, ahol semmilyen szinten nincs magyar tagozat. Pataky Lehel Zsolt: Fakultatív magyar oktatás. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./Hunyad megyében lenne igény a fakultatív magyar nyelvoktatásra, a konkrét forma még várat magára. – Tavaly novemberben felhívással fordultak a helyi RMDSZ-szervezetekhez, illetve a magyar egyházak lelkészeihez, hogy összesítsék az ilyen fajta igényeket, tájékoztatott Máté Márta megyei főtanfelügyelő-helyettes. Sajnos egyetlen visszajelzés sem érkezett a felkérésre, annak ellenére, hogy van mód a fizetett fakultatív magyar nyelvoktatásra. Ha településenként sikerül egy-egy minimum tízes létszámú csoportot összehozni, akkor oktató fizetést kap a munkájáért. Így azonban a következő tanévben már csak az önkéntes oktatásra nyílik lehetőség. – A kisebb településeken szolgáló fiatal lelkipásztorok vállalták fel eddig is a magyar nyelv oktatását. Az egyetlen szervezett formájú magyar nyelvtanfolyam három évvel ezelőtt alakult meg, egyházi támogatással. Vajdahunyadon a római katolikus egyházközségben helyi fiatal tanítónők vállalták fel ezt a munkát. Lassan abbamaradt az egész. A visszajelzések hiányában Hunyad megyében Sáfár Csaba kisebbségi tanfelügyelő fogja az iskolai nyilvántartásokból összeírni azokat a magyar gyermekeket, akiknek nincs lehetőségük a településükön anyanyelvükön tanulni. Ez a terv elsősorban Hátszeget és Brádot érintené, e két településen nincs semmiféle magyar nyelvű tanintézmény. /Gáspár-Barra Réka: Hunyad. Elszalasztott lehetőség. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 24./
2007. április 5.
Felháborodott közleménnyel fordult a sajtóhoz Florin Cazacu brádi polgármester, melyben keményen támadta a református egyházat és személyesen Lovász János beszolgáló lelkészt, hogy húsvét küszöbén áram és víz nélkül hagyta a napokban visszakapott egyházi ingatlanban élő családokat. Az ingatlant tavaly decemberben szolgáltatták vissza az egyháznak, az átadásáról szóló protokollumot viszont csak idén február végén kötötték meg. Az önkormányzat az épületben tíz szociális lakást rögtönzött a városban élő hajléktalan családok számára. Azóta viszont már 18 család él itt. Lovász János már az átvételkor jelezte, hogy ez az ingatlan nem felel meg szociális lakásnak és kérte az önkormányzatot, hogy telepítse máshova az itt élő családokat, ez szerepel az átadási egyezményben. Erre az önkormányzat nem reagált, így az egyház képviselői a gyermekvédelmi, a közegészségügyi igazgatósághoz fordultak. Végül az egyház felajánlotta az önkormányzatnak az ingatlan ingyenes használatát a következő öt évre. A városatyák leszavazták az erre vonatkozó határozattervezetet. A tanács értesítette a lelkészt, hogy április 1-jével felbontják minden szolgáltatóval kötött szerződésüket az ingatlant illetően. Florin Cazacu polgármester szerint a református egyháznak kötelessége lett volna két hét alatt az összes szerződést felújítani, immár az egyház nevére, hogy továbbra is vizet és áramot biztosítson az itt lakóknak. Erre az egyházat nem lehet kötelezni. A lelkész a lakókkal írásban megegyezett, hogy térítésmentesen lakhatnak az épületben öt évig, de az egyházat semmiféle felelősség nem terheli az ingatlanra vonatkozóan. A lakók viszont húsvétig áram és víz nélkül maradtak. A polgármester szerint mindezért az egyház okolható. /Gáspár-Barra Réka: 18 szociális családot akar az egyház nyakába varrni a brádi önkormányzat. Nagyheti diverzió. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 5./
2007. június 21.
A Marosvásárhelyi Napok keretében díszpolgári címet és Pro Urbe kitüntetést adnak át a város jeles személyiségeinek. A magyar kitüntetettek: Csató Béla főesperes, dr. Horváth Attila tanár, Weszely Tibor matematikus, Bolyai-kutató. Pro Urbe-díjat vett át az Amerikai Egyesült Államokba emigrált Bálint József. Csató Bélát /sz. Csíkszereda, 1944. máj. 26./ Gyulafehérváron 1967-ben szentelték katolikus pappá. 1992 óta Marosvásárhelyen plébános, 1997 óta főesperes. Dr. Horváth Attila /sz. Marosszentkirály, 1920/ 1944-ben doktorált vegytan-fizika és ásványtanból. 1948-ban egyike volt a marosvásárhelyi gyógyszerészeti kar megalapítóinak. A tanügyi intézményből 1952-ben elbocsátották azzal a kifogással, hogy „polgári-objektív” módon tartja az előadásokat. 1960-ban részt vállalt a hároméves Tanárképző Főiskola megalapításában, ahol hosszú évekig tanszékvezető, majd a fizika-kémia és a matematika szak dékánja volt. Weszely Tibor professzor /sz. Brád, 1936. jan. 16./ 1959-ben a Bukaresti Egyetem matematika karán diplomázott, majd 1971-ben megszerezte a matematika doktora címet. Több oktatási intézetben tanít: Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Líceumban, a Tanárképző Főiskolán, a Sapientia Egyetemen, valamint a rabati (Marokkó) Al Laymoune Középiskolában. Weszely professzor 31 tudományos dolgozat, két egyetemi kurzus, 8 kézikönyv és monográfia szerzője, több mint 80 szaklapban jelentek meg írásai. /Antalfi Imola: Marosvásárhelyi Napok. Díszpolgárokat avattak és Pro Urbe-díjakat adtak át. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./
2007. november 14.
Torockón, Várfalván és Négyfaluban járt a Krónika napilap karavánja. Torockón voltak, akik úgy érezték, a sajtó csak ritkán foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyek a helybelieket, a közösséget foglalkoztatják. Nem szól például a Fehér megyei magyar szigeten történő telekfelvásárlásokról, az illegális építkezésekről, amelyekben az évek során a község RMDSZ-színekben megválasztott vezetői is cinkosok voltak. Veres Rudolf torockói polgármester próbálta megmagyarázni a helyzetet: elődeitől örökölte az engedély nélkül épített hétvégi házak ügyét. Várfalván a növénytermesztéssel kapcsolatos információk közlését kérték a felszólalók. Négyfaluban a Csángóházként ismert, nemrég átadott evangélikus közösségi házban elmondták, egyesek késve kapják meg postán a lapot. András József plébános úgy fogalmazott: élete végéig hálás lesz a Krónikának, amely a Hunyad megyei Brádon teljesített szolgálatának éveiben segítsége volt a magyar nyelvvel és kultúrával való kapcsolattartásban. /Krónika-karaván: Segítség a nyelvvel való kapcsolattartásban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./
2007. december 20.
Jótékonysági koncertet szerveztek a Hunyad megyei Kisbányán (Boicán) a jövőre 210. évfordulóját ünneplő római katolikus templom javára. – A Mária Terézia idejében elkezdett és 1798-ban felszentelt templom javítási munkálatait idén júliusban kezdték el, miután pályázaton sikerült elnyerni egy 150 millió régi lejes támogatást a román minisztériumtól – számolt be Márton József brádi plébános, aki lelkesen dolgozik a hozzá tartozó kisbányai közösség összefogásán. A minisztériumi támogatás mellé még háromszor annyi pénz kellett a templom teljes feljavításához. Ezt többnyire magánszemélyek, vállalkozók vagy innen elszármazottak adományaiból sikerült összegyűjteni. Jelenleg Kisbányán 15 személyből áll a római katolikus gyülekezet, az átlag életkor pedig 62 év körül mozog. – Önerőből e maroknyi szórványgyülekezet nem tudta volna feljavítani templomát. Összedőlni nem hagyhattuk, mondta a fiatal plébános. /Gáspár-Barra Réka: Összefogás a boicai templomért. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 20./
2008. március 7.
Idén 76 500 lej jutott a Hunyad megyei önkormányzat civilszervezeteket, egyházakat támogató 3,2 millió lejes alapjából a magyar közösségeknek. Míg a magyar egyházak, alapítványok évekig kiszorultak e keretből, idén – tekintettel a választási évre – ha apróbb összegeket is, de szinte minden igénylő kapott némi támogatást. A pozitívan elbírált pályázatok listájáról «csupán» a magyar oktatást támogató Geszthy Ferenc Társaságot és a Szent Ferenc Alapítványt hagyták ki. Egyházi vonalon pedig a petrozsényi és brádi római katolikus plébániák, illetve Hátszeg szorult ki a támogatásból. 20 000 lejt kapott a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács (HUMMIT) és 15 000 lej jutott a rákosdi székhelyű Ifjúsági Keresztény Egyesületnek. A magyar egyházak aprócska összegeket kaptak, néhány ezer lejt, ugyanakkor 300 000 új lejt kapott a Déva központjában épülő ortodox templom. /Gáspár-Barra Réka: Morzsa a magyar közösségeknek. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./
2008. március 20.
Az egykori brassói Római Katolikus Főgimnázium neves tanárainak sora megfogyatkozott. A közelmúltban Line Zoltán, Papp József és Reiff István is követték idősebb kollégáikat az örökkévalóságba. Valamennyien hivatásként élték meg tanári mesterségüket. Születésének 100., halálának 10. évfordulóján dr. Fejér Pálra, a Római Katolikus Főgimnázium tanárára emlékezett a hetilap. Dr. Fejér Pál /Brád, 1908. aug. 15. – Brassó, 1998. ápr. 19./ egyetemi tanulmányait a kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetemen kezdte 1928-ban. Fő szaknak a fizika–kémiát, mellékszaknak a matematikát választotta. Tanulmányait Iasiban fejezte be 1935-ben. Ugyanabban az évben letette a záróvizsgát a kolozsvári Egyetemi Pedagógiai Szemináriumban és megszerezte a fizika–kémia fő és matematika mellékszakos tanári oklevelet is. 1948-ban sikeresen letette a vegyészdoktori vizsgát is Kolozsváron. Brassóban a Római Katolikus Főgimnázium tanára lett. Az iskola államosítása után ugyanabban, a 4-es számú Magyar Vegyes Líceumnak átkeresztelt iskolában tanított 1960-ig. Ebben az évben megalakították az 5-ös számú Unirea Líceumot, román és magyar tagozattal. 1960-tól nyugdíjazásáig, 1970-ig, az Unirea Líceum magyar tagozatán tanított. 1946-ban főtanfelügyelő lett, 1947-től a brassói magyar tartományi tanfelügyelőségi főigazgatóvá nevezték ki. A Matematika és Fizika Társaság tagjaként tudománynépszerűsítő írásokat közölt folyóiratokban. /Tartsd meg a jövőnek. = Brassói Lapok (Brassó), márc. 20./
2008. április 17.
Schreiber István, az EMKE Hunyad megyei szervezetének elnöke emlékeztetett: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapító közgyűlése 1885. április 12-én Kolozsváron zajlott, a szervezet megalakulásának ötlete azonban a szórványvidéken alakult ki, nevezetesen Hunyad megyében, ahol gróf Kún Kocsárd, Szathmáry György, Sólyom Fekete Ferenc, felismerve a szórványmagyarság körében az asszimiláció veszélyét, erős művelődési, történelmi egyesület létesítését szorgalmazta. Ennek eredménye volt, hogy 1882-ben megalakult a Hunyad Megyei Történelmi és Régészeti Társaság, amely több évtizeden át fejtett ki jelentős tevékenységet. Az ötletből nőtt ki a Kolozsváron megalakuló EMKE, melynek tiszteletbeli elnöke lett gróf Kún Kocsárd, pár évvel később pedig a szintén Hunyad megyében tevékenykedő gróf Kuún Géza lett az egyesület országos alelnöke. Trianon az EMKE és általában a közművelődés halálát jelentette. 1989 után szembesültek azzal, hogy a XX. század traumái, de különösképpen a második világháború utáni időszak kiölte a cselekvőképességet, a kezdeményezőkészséget az erdélyi magyarságból. Az újraalakuló EMKE többek közt ezt próbálta feléleszteni. 1989 után korán felismerték a decentralizáció fontosságát. Az EMKE mindenütt, de a szórványban különösen arra törekedett, hogy bátorítsa az önálló kulturális civilszervezeteket. Például a Csernakeresztúri Hagyományőrző Egyesület a helyi EMKE-szervezetből nőtt ki, de számtalan példa van erre a nagyobb városokban Déván, Vajdahunyadon, a Zsil völgyében is. Kezdeményezői voltak a magyarház-láncolat kialakításának. Komoly gond a kisközösségek kérdése. Hunyad megyében ilyen például Brád és Hátszeg környéke, Piskitelep, Haró, ahol annak a maroknyi magyarnak nem sikerül közösséggé szerveződnie. Nincs ember, aki a közösségi életet megszervezné. /Gáspár-Barra Réka: Cselekvő közösségekre van szükség. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 17./
2008. május 23.
Főleg erdélyi megyéket sújtottak az áradások és a viharok. A legnagyobb károk a hét elején Kolozs megyében keletkeztek. Hunyad megyében hetven háztartás szenvedett kárt, és több országút megrongálódott az áradások miatt. Szilágy megye Kraszna községében 20 háztáji gazdaságban okoztak kárt a megáradt folyók és patakok. /Főleg Erdélyben pusztítottak az áradások és a viharok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./ Folytatódott az ítéletidő Hunyad megye északi részén, ahol a felhőszakadás nyomán Brádot és három környező falut öntött el a víz. Több mint 70 porta, gazdaság és 22 hektárnyi termőföld került víz alá. /Gáspár-Barra Réka: Brádot is elöntötte a víz. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 23./
2008. július 14.
Hunyad megyében szinte egy kézen megszámlálható a még létező történelmi emlékművek száma. Még másfél évtizede sincs annak, hogy máig ismeretlen tettesek összetörték és széthordták a zajkányi buzogányos emlékművet. A Hunyadi János törökök feletti győzelmére emlékeztető buzogányt 1896. szeptember 6-án állíttatta Hunyad megye közössége a vaskapui csata emlékére. Talapzatán a következő felirat állt: „Hunyadi János tizenötezer vitézével az 1442-iki szeptember 6-án e szorosban verte szét Sehabeddin beglerbégnek Erdélybe nyomuló nyolcvanezer főnyi hadseregét. A dicső fegyvertény örök emlékéül állíttatta ez oszlopot Hunyadvármegye közönsége a honfoglalás ezredik évében. ” Az 1992 júniusában széttört emlékmű rongálóit valószínűleg a felirat utóbbi mondata késztette a durva cselekedetre. Akkoriban a Vatra Romaneascát gyanúsította a közvélemény, hogy ők állnának a dolog mögött – emlékezik vissza Schreiber István, Hunyad megyei EMKE-elnök, aki kétségbeesetten követte nyomon az ügy minden mozzanatát. A tettes mai napig nem került elő. Azt sem sikerült kiderítenie a rendőrségnek, hogy az első rongálást követően a rendőrőrs udvarába szállított emlékmű-maradványokat ki lopta el. Ma már csupán a hajdani talapzathoz vezető kőlépcső emlékeztet Hunyadi buzogányára. Visszaállítását többen is ígérték – politikusok és civilek. Azonban semmi nem történt. Vaskapui társánál jóval korábban esett a román túlbuzgóság áldozatául a vulkáni hágó alatt, a város akkori főterén szintén 1896-ban felállított buzogány. Ezt már 1918-ban lerombolták, de a szájhagyomány szerint egy magyar grófnőnek és magának az angol királynőnek a közbenjárására 1937-ben újraállították, román nyelvű, módosított felirattal. Az emlékmű zavarónak tűnt a Ceausescu 1986-os Zsil-völgyi látogatását szervezőknek, akik egyszerűen szétverették az emlékművet. Hasonlóan elrománosodva, de legalább megmaradt a szintén törökveréshez kötődő kenyérmezei csata emléke. Igaz, az eredeti, még Báthory által építtetett kápolnát már a 18. században lerombolták, helyén azonban 1818-ban Nagy Sándor szászvárosi lelkész emelt három öl magas emlékoszlopot. Ez csupán az 1848-as forradalomig maradt talpon. Az 1479-es csatában elhunyt 30 ezer török és 8 ezer keresztény sírhantját azonban Bencenc község (ma Aurel Vlaicu) területén az 1900-as évek elején br. Orbán Antal bekerítette és újra kápolnaszerű épületet emelt rá Kinizsit és Báthory dicsőítő felirattal. Ezt Trianon után rombolták szét, majd az ötvenes években a szomszédos Alkenyéren (ma Sibot) újabb emléket emeltek, ezúttal a „román hős, Paul Chinezu emlékére”. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc szellemét őrző emlékművek közül a legszerencsésebb a dicsőséges piski csatára emlékeztető obeliszk, melynek eredetijét ugyan összetörték a birodalomváltás nyomán, ma azonban, ha nem is a hajdani helyén, de új oszlop áll helyette – mondta Schreiber István EMKE-elnök. Az 1995-ben a helybeli római katolikus egyházközség, az EMKE és az RMDSZ összefogásával újraállított obeliszk amúgy az egyetlen olyan Hunyad megyei emlékmű, amit 1989 után állítottak helyre. Talán ide sorolhatnánk még gróf Kun Kocsárd és Kuún Géza mellszobrait, melyek szintén eredeti helyüktől eltérően, de mégiscsak látható helyen állnak. Az obeliszket erős vasráccsal kerítették körül, de a rongálóknak szétverték azt. Megmaradt darabjait kiegészítve, 1995-ben állították fel újra a piski római katolikus templom kertjében, ahol azóta is fő helyszínt biztosít a március 15-i ünnepségeknek. Ugyanezen alkalmakkor koszorúzzák meg a Hunyad megyében eltemetett hajdani honvédtisztek sírját. Azaz közülük kettőt, melyek a dévai református és római katolikus temetőben vannak. A két marosillyei síron csupán halottak napján gyúl ki egy-egy gyertya. Az 1848–49-es szabadságharchoz kötődő tragikus Hunyad megyei eseményeket ma már egyetlen sírkereszt sem jelzi. Az Avram Iancu nevével fémjelzett mócvidéki lázadás során ugyanis a felbőszített román lakosság végigdúlta a Maros bal partját, felégetve a magyar nemesi birtokokat, sok száz ártatlan családot gyilkolva le. Míg a szomszédos Fehér megyében több helyütt is emléket állítottak e szomorú eseménynek, Hunyad megyében már csak szóbeszéd szintjén él ezek emlékezete. Kőrösbánya bejáratánál volt egy emlékmű, a Brádi család 19 tagjának legyilkolására emlékeztetve. Ma már nyomára sem bukkanhatunk – mondja Schreiber István. Éppen a Brádiak által nevelt Avram Iancu emberei gyilkolták le a családot. A Brádiak viszont már korábban, a Horea, Closca és Crisan-féle 1784-es parasztlázadást is megszenvedték, amikor a megvadult nép szintén gyilkolni kezdett, pusztítva a közeli Kristyor és Brád magyar nemességét, hírmondó is alig menekülhetett a pusztulásból. November hónap folyamán felperzselték a Josikák branicskai kastélyát, Guraszáda, Marosillye, Zám, Marossolymos, Berekszó, Haró, Kéménd, Bánpatak, Gyertyámos, Arany, Rápolt, Bábolna, Folt, Algyógy, Homoród, Bokajalfalu nemesi udvarait, legyilkolva még a csecsemőket is, 101 nemesi családot irtva ki. Mindennek azonban még az emlékét is eltüntették. Akárcsak a mócok pusztítását, amely szintén Kőrösbányától egészen Algyógyig terjedt a megyében. Ez utóbbi településen 1906-ban gr. Kun Kocsárd kastélyának kútja mellett emlékművet állítottak a kútba gyilkolt algyógyi magyarság, köztük a lelkész és családja emlékére. A hajdani EMKE és a Magyar Királyi Földművelési Minisztérium által emelt gránitobeliszket azonban Trianon után azonnal szétverték. Trianonnak köszönhetően Hunyad megyében összesen két felirat őrzi e vidék magyar világháborús hőseinek emlékét. Egyik a dévai református temetőben 1995-ben felállított emlékoszlop felirata: „Az 1848–1849-es szabadságharc, az I. és II. világháború hőseinek és áldozatainak emlékére állította a református egyház 1995. márciusában. Az igaznak emlékezete áldott. ” Déván ez az obeliszk szolgál az utóbbi években a márciusi megemlékezések helyszínéül is. A világháborúkban elesettek emléke azonban elenyészett. Az egyetlen kimondottan háborús síremlék a római katolikus temetőben van, ahol borostyánnal benőtt kereszt hirdeti három nyelven: románul, magyarul és németül, hogy itt nyugszanak a II. világháborúban elesettek. A szinte földbe süllyedt sírlapon pedig még kibetűzhetők a hősök nevei... A feliratozás újravésése, vagy a szétvert emlékművek visszaállítása azonban egyelőre fel sem vetődik. /Gáspár-Barra Réka: Magyar honvédsírok. Emléküket is irtják. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 14./
